Bocsáss meg nekem, hogy eltévedtem,
Bocsásd meg azt, hogy mást szerettem.
Kérlek, ne engedj elmennem,
Fogd a kezem, ne engedj el!

Már megint tévedtem,
S a fájdalom végigszalad bennem.
Egyedül érzem magam a félelmekkel,
Egyedül vagyok a reménytelenséggel.

Van valaki, aki igazán szeret engem?
Van valaki, aki az életét adná értem?
Aki letörölné a könnyem, ha sírok,
Megvigasztalna, ha elöntenének a kínok?

Ki az, aki most hallja a szavam?
Ki az, aki átölelne a bajban?
Kit érdekelnek a verseim, a fájdalmaim?
Kit érdekel, ha hiányoznak a vágyaim?

Ki törli le a könnyem? Ki ölel át?
Ki szorít magához egy életen át?
Nem tudok a régi maradni,
Nem tudom már magam szeretni.

Egyedül szeretnék lenni,
Elmenni ebből a világból,
Soha többet nem akarok szeretni,
Csak menekülni, futni a múltból.

Szaladni egy jobb jövő felé,
Ahol önmagam lehetnék.
Ha egyedül is lennék,
Ott végre boldogan meghalnék.

Bocsáss meg, hogy egyedül hagytalak,
Tudom, velem érzed a fájdalmakat.
Bocsásd meg minden rossz döntésemet,
Kérlek, maradj velem, maradj meg nekem!

Hogy érezzem a te szereteted,
Kérlek, maradj, hogy átöleljelek.
Kérlek, vigasztalj, ha bántanak,
Ne hagyj el akkor se, ha téged bántalak!