Lenyugvó nap februárban,
Ez a legszebb pillanat a világban.
Nézni a napot, mikor a tó mögé leszáll,
A nap sárga színe a messzibe száll.

Hirtelen a felhő mögé bújik,
Akkor az égen aranyló színe eltűnik,
De percek múlva,
Újra tükrözi magát a tóba.

Sugarak nyúlnak ki a kék felhőből,
Ez a szép nap a téltől eltávolodik.
Hihetetlenül gyönyörű ez a pillanat,
Amikor halványan sárgul a virradat.

Ez mind a tél végét,
És a tavasz elejét,
Mutatja ki gyönyörűen,
Ez az évszak már elhagyott, érzem.

A jég a tavon már olvad,
Ott is új élet virrad,
Eljön az a szép évszak,
Mely sok szerelmet takar.

Boldog vagyok hát, nem tagadom,
Hisz ez a legcsodálatosabb nap a világon,
Mikor egy vasárnap délután,
A nap a horizont alá száll.

Még pirosan izzik a fák mögül,
De lassan piros színe elenyhül.
Majd szépen csendesen eltűnik,
És egy új, izgalmas éjszaka következik.
1999-02-07