Boldog maradok, ha el is hagysz,
Bolond leszek és vagyok, ha elhagysz.
Sírni fogok, de csak belül,
Mosolyom viszont megmarad kívül.

Ha nem is hívsz, és egyedül leszek,
Könnyet ereszteni előtted nem merek.
Inkább mosolygok, és azt mondom, így jobb,
Belül könnyezni fogok, mégis boldog maradok.

El nem árulnám neked,
Hogy fáj a szívem érted.
Szememben a csillag örökre ragyogni fog,
Még ha menekülnöm is kéne, mert előjön a múlt.

Megviselne igaz, magányom.
És nem találnék még egy ilyen fiút a világon.
Szomorú lennék, hogyha elhagynál,
De még boldogabb lennék, ha velem maradnál.

Remélem, sokáig megleszel még,
Hisz köztünk forró barátság is él,
Nem hagyom, hogy elszomoríts,
És a világban elhidd mások szavait.

Már három napja nem érintettél,
Forró csók iránt nem éheztettél,
De ha elhagynál, se lennék magányos,
Mert nélküled is boldognak kell maradnom.
1999-02-17