Sokáig együtt voltunk,
Mindig együtt dobbant szívünk,
Perceket töltöttünk együtt,
De már minden perc eltűnt.
Elmosódott minden életem értelme,
Eltűnt életem minden perce.

Mindig szorosan öleltél,
Csókok iránt éheztettél,
Mosolyogtál, én akkor úgy éreztem,
Te vagy nekem örökre a minden.
De elmúlt már az idő,
Boldog volt minden időm.

De tévedtem és Te is tévedtél,
Rám nem hallgattál, fájdalmat éreztél.
Tudom, nem érzed már mindazt,
Mi elrepített téged az ég alatt.
Feladom és könnyet ejtek,
Érted már csak ezt tehetem.

Fáj ez nekem érzem,
De te elfelejtettél, értem,
Mindazt, amiért feladtál engem,
Amiért elhagytad szívem.
Elhagyott egy világ miattad,
És csak könnyezek, ha látlak,
Mosolygok és lelkemben szól a dal.

Kettőnk dala, mi bennünk élt,
A szerelem, mi eltökélt.
Könyörgök szememmel,
De te észre sem veszed.
Imádkozok naphosszakat érted,
Hogy ne hagyj el, csak erre kérlek.

Hisz’ nélküled életem mit érne?
A szívem fáj és elhagysz, érzem.
Mindenkinek hiszel, csak nekem nem,
De miért? Miért? Csak ezt kérdem.
Hisz’ én szeretlek, és csak a csillagokat nézem,
S tudom: Nehéz lesz elfelejteni téged.

Nehéz lesz elfelejteni a régi álmokat,
Nehéz lesz elfelejteni arcodat.
Édes csókod már nem vígasztal,
Ölelésed elhagy majd.
Nehéz lesz gyűlöletet érezni irántad,
Nehéz lesz nélküled a világnak.
1999-03-12