Isten velem van, érzem,
Hisz mindenben segített nekem,
Érezteti vele szívem szerelmét,
Szívem szerelmét, mi egy gyönyörű lét.
Hol van az a szerelem, mi bennünk hált?
És hirtelen elrepült, mint egy éhes madár?
Hol van az a messzeringó érzelem?
Mi bennünk élt, a sötét végtelen.

Te sírsz, mert megsirattalak.
Te hallgatsz, mert elhallgattattalak.
Szerelmet érzel, szörnyű kínokat,
Mert én vagyok, ki téged megkínoztat.
Rá fogsz jönni, szerelmem megőrjített,
Szívedet csak ez fogja gyötörni,
Rá fogsz jönni nemsokára,
Szíved nem hagyom soha magára.

Még mindig fogok harcolni érted,
Mert még mindig bennem él szíved.
Téged el soha nem feledlek,
Mert nekem csak Te vagy az egyetlen,
De hagyom, hogy szíved egyedül maradjon,
Hagyom, hogy ezen hosszú időkig gondolkozz.
És rá fogsz jönni, hibáztál,
De én harcolni fogok, hogy rájöjj: hiába vártál.
1999-03-15