Gyönyörű fájdalom

Ég bennem a tűz,
Egy fájdalom, egy bűn,
Ami gyönyörré válik át,
Gyengéd és szörnyű kínokká.

Csak azt nem tudom, miért,
Hisz megvan minden, ami él,
Létezik és nekem jó,
Ami egykor álom volt.

De tudom, mert rájöttem,
Hogy kínokat azért érzek,
Mert még mindig szeretek olyasvalakit,
Kiről azt hittem, a végtelenbe repít.

Aki hagyta, hogy elmenjek,
Hogy mindezt, ami megtörtént, leküszködjem.
Aki erőt adott nekem élni,
És ahogy velem bánnak, úgy másokkal bánni.

Mindenki azt hiszi, most boldog vagyok,
Hogy ez a valaki nekem már csak a múlt,
De hazudnék, ha azt mondanám,
Én nem szeretem őt soha többet már.

Mert még mindig él bennem érzem,
Nem hagyja egyedül lelkem,
Hagyja, hogy gyönyörű fájdalmat érezzek,
De én nem hagyom, hogy ezt tegye velem.

Inkább szerelmem mögé bújok,
És érzelmeim neki átadom,
Hogy ő kapja meg, mit megérdemel,
Az én igaz szívem, forró szerelmem.
1999-05-09