Gyönyörű fájdalom

Ég bennem a tűz,
Egy fájdalom, egy bűn,
Ami gyönyörré válik át,
Gyengéd és szörnyű kínokká.

Csak azt nem tudom, miért,
Hisz megvan minden, ami él,
Létezik és nekem jó,
Ami egykor álom volt.

De tudom, mert rájöttem,
Hogy kínokat azért érzek,
Mert még mindig szeretek olyasvalakit,
Kiről azt hittem, a végtelenbe repít.

Aki hagyta, hogy elmenjek,
Hogy mindezt, ami megtörtént, leküszködjem.
Aki erőt adott nekem élni,
És ahogy velem bánnak, úgy másokkal bánni.

Mindenki azt hiszi, most boldog vagyok,
Hogy ez a valaki nekem már csak a múlt,
De hazudnék, ha azt mondanám,
Én nem szeretem őt soha többet már.

Mert még mindig él bennem érzem,
Nem hagyja egyedül lelkem,
Hagyja, hogy gyönyörű fájdalmat érezzek,
De én nem hagyom, hogy ezt tegye velem.

Inkább szerelmem mögé bújok,
És érzelmeim neki átadom,
Hogy ő kapja meg, mit megérdemel,
Az én igaz szívem, forró szerelmem.
1999-05-09

Már a hatvanhatodik verset írom rólad,
S nem tudom, miért nem hagynak el a szavak,
Csak közeledek feléd, de nem tehetek róla,
És én mégsem érhetlek el, pedig már küszködöm hetek óta.
…Vagyis csak nem akarlak elérni,
Mert hagyom szíved egyedül vérezni.

Kérdem én, miért, miért hagytad,
Hogy elmenjek, mert hinni akartam,
Szólj rám, kérlek, ha tévedek,
Ha azt mondom: sosem szerettél engem!
De karod oly meleg volt,
Ölelésed mégis a múltba hullott.

Mosolyod mindennél ragyogóbb volt,
S én hittem neked, mert szerelmed végtelenig lángolt.
De kihunyt a tűz napok alatt,
Érzelmeink a mélybe zuhantak.
Még mindig itthagytál egy darabot a szívedből,
Mi bennem él s megóv engem mindentől.

Mi egyszer szerettük egymást,
Mi eddig még nem értettük a halált,
Ha el kell válnunk egymástól,
És hogy egyszer még egymásé maradunk.
Azt a szót nem értettük, hogy ég veled,
Hogy egyszer még elhagy szerelmed.

Ezek már az utolsó szavak rólad,
Amiket még előhozok, kimondok rólad,
Szeretlek és ezt a 48 napot soha nem felejtem el,
Hisz ez az én múltamban örökre ott lesz, mert kell.
De ez mind volt, megtörtént, de már elmúlt minden,
De még megadom azt neked, hogy utolsó szavam ez lesz: - Isten veled! -
1999-05-01

Te Égi szellem mutasd meg életem,
Vigyázz rám, mert kell, hogy higgyél bennem,
Ó felséges lény, vigyél el messzire,
Ott, ahol még a jó Isten se érhet el,
Repíts engem nagyon messzire,
Ahol a madár se járt, fel a fellegekbe!

Ó te Égi szellem, mutasd meg életem!
Mutasd meg az utat a jóhoz a végtelenbe!
Vezess utadon a jókhoz, az értelemhez,
Ne hagyd, hogy bántsanak, védj meg mindentől a végtelenbe,
Kérlek, védj meg, ha kín gyötör,
Ne hagyd lelkem soha egyedül!
1999-04-25

Hitetlen

Te drága hitetlen,
Jöjj el éjszakánként értem,
Repíts engem fel az égig,
Vigyél magaddal a világ végéig!
Szeress engem meg te, ki szabad,
S bolond csupán, mert Isten hagyta,
Hogy az legyen, de csak velem,
Hisz mindketten a bolond névre hallgatunk,
Ezt az emléket őrzi nekem meg.
A boldog bolond nótát, mit elhagyunk.
Szeress engem te, ki nem hisz senkibe,
Szorosan ölelj te, ki a függetlenség Istene!
Szeress, s vigyél kalandodba,
Ne engedj el, vigyél haza!
Vigyázz rám örökre te fényes csillag,
Mert téged szeretlek, hisz te egy angyal vagy!
Boldogítottál, felvidítottál engem egy életre,
Melegítettél, mikor fáztam éjjelente.
Kérlek, szeress engem te valaki,
Aki szeretni tud, de nem remélni!
Biztos az egész életében, az szeressen,
Jöjjön el csakis énértem!
Maradj velem, Te csillagos ég,
Mert hiszem, hogy jó lesz veled a lét!
1999-04-25

Szemed oly félénk és derű volt,
Ajkad remegett, arcod halványult.
Mélyen szemembe néztél, s kedvet éreztél,
Ott voltam, ajkad mosolygott felém.
Szeretlek, de már nem szerelemből,
Csak azt a meleg barátságot szívemből.
Szeretlek, mint minden más embert,
Mégis úgy érzem, szerelmed nem megy el.
Bennem él szemed, ajkad, tekinteted,
Bennem él lelkesen boldogító szíved.
Bár legszívesebben megölelnélek,
Karodba ugranék, hogy érezd: szeretlek.
Az a mosoly akkor nekem egy életre szólt,
Akkor a boldogság bennem fellángolt.
Rájöttem, ez a barátság nagyon fontos,
S már többet barátságunk nem lesz holt.
Sírok, arcomon könny gördül, tudom,
Rájöttem ez csak egy felesleges küzdelem volt.
De ha jobban belegondolok, mégis tanultunk belőle,
Hisz’ én rájöttem, a te szíved szeretetre termett.
Rájöttem, küzdelemben elvesztél,
S tudom, már kínokat is éreztél.
Szeretlek, tudom, már régóta, szerelmem el nem hagyom,
A küzdelmeket legyőzted: mert szerettél, de nagyon.
1999-04-25

Talán egyszer

Talán egyszer újra együtt ébredünk,
Talán egyszer újra együtt ver a szívünk,
De már csak a régi emlékek maradtak,
S vérző szívünk talán egyszer még lángra kap.
De bolond vagyok én, ha azt mondom,
Ha visszajössz, bármikor fogadlak otthon.
Mert ez egy felejthetetlen szerelem, mi elmúlt,
S eltűnt, mint tóban a kő, ez a szerelem elhunyt.

Talán egyszer fájdalom közepette érzem,
Régi szerelmek nyomát tiszta lelkemben,
Talán egyszer megbocsájtok mindent,
Ha meg is halnék egyszer érted.
De bolond leszek én, ha most szívemre hallgatnék,
S azt mondanám, térj vissza hozzám csillagos ég.
Hiszen akkor az az egy csillag mindig fenn volt,
Csak egy, csak az az egy, mi lelkesen egyedül volt.

Talán egyszer egymással szemben elmegyünk,
Akkor egymás szemébe nézünk, s mindketten felnevetünk.
Nevetünk mindazon, ami történt,
Volt, elmúlt, de megtörtént.
Az időt nem állíthatom meg és vissza se,
Az életem megy tovább, de őnélküle.
Mégis hiányzik, s legszívesebben karjaiba zuhannék,
De legyőz a szerelem, karjaiban nem leszek én.

Talán egyszer még az ő karjaiban sírok,
Talán egyszer ajkát gyengéden én csókolom,
Talán egyszer ő lesz majd, ki az égig elrepít,
S álmokat fogok vele átélni.
De bolond vagyok én, ha megbocsájtok neki,
Kérlek, jöjj el, hisz bolond vagyok, hadd súgjak valamit!
Valami olyat, hogy szeretlek, kérlek, előlem ne zárd be lelked!
Ó, Te fényes arcú, jöjj, nézz rám, és megmented szívemet!
1999-04-25