Te vagy egy álom, mi engem mindig elaltat,
Te vagy egy lélek, mi szenvedélyesen él bennem,
A Te Éned engem soha el nem hagyhat,
Csak te alhatsz el esténként mellettem!

Személyed olyan, mint a folyó, csobog, ha sekély,
De szerelmed nagyon hallgatag, ha mély,
És mind az a sok folyó, a te lelked is oly’ végtelen,
Szerelmed el nem hagy, mélyen érzem.

Nem mondom, hogy szeress, azt se, hogy gondolj rám,
Mert ha szíved nem mondja, úgyis hiába mondanám.
De tudom, hogy szeretsz, mert Te tudtomra adod,
Úgy, mint ahogy én is mindenem neked adom.

Ami neked játék, az nekem szenvedély,
Ami neked a felszín, az nekem a mély.
Neked mindez kaland, míg nekem szerelem,
Neked múló perc, nekem a végtelen.

Lemondani Rólad, soha nem lehet.
Lemondani arról, kit a szív szeret.
Mert Te egy olyan fiú lehetsz,
Akit szeretni lehet és érdemes.

A Te Éned, mi él bennem örökre,
A Te lelked, mi el nem hagyja soha szívem.
Te égsz el bennem minden nap,
És nincs olyan perc, hogy ne gondolnék Rád valaha.
1999-02-06

Kimondhatatlan érzések, mik bennem élnek,
Csak szavak, miket szüntelenül mondok neked.
Ezek mind olyan dolgok, miket elmondani nem lehet,
Azok az érzelmes szavak, pillanatok tudatják veled: szeretlek.

Ezek csak szavak, melyeket mindig mondok neked,
De az igazi érzelmek lelkem mélyén teremnek meg.
A különlegesség, mi árad szívedből és belőled,
Azok már mind csak szerelmi dolgok és érzelmek.

Szemedbe nézek, de csak dadogni tudok,
Mert ilyenkor előtted zavarban vagyok,
Veled vagyok, mégsem tudom, hol vagyok,
És csak akkor jut eszembe, hisz’ öledben álmodok.

És melleden nyugszik fejem,
És hallom, ahogy megdobban szíved.
Csókjaidtól felmelegszik arcom hirtelen,
Nagy szerencsém van, hogy összehozott minket a véletlen.

1999-02-02

Végtelenül múlnak a percek,
Másodpercekben múlik az életem,
S ki tudja, mit tehet gyenge lelkem,
Mikor elhív engem a végtelen.

Mely megerősíti vérző szívem,
És tapintásra érik puha kezem,
Arra, hogy tapinthassalak vele,
Végtelen életemben.

Ha neked adom szívem, lelkem,
És nem felejtelek el, egy percre sem,
Világéletemben tudom, szeretlek,
Tudom, hogy már tied az én életem.

Várom azt a pillanatot,
Mikor gyengéden melléd bújhatok,
És szívedér’ majd harcolhatok,
És érted egy életet feláldozhatok.

Tudom, hogy érzed, és nem kell, hogy elmond,
Nincsenek szavak, így könnyebb és nincs gond,
Életem összes perce egy gyönyörű lét,
Ezért van az, hogy életem most már a tiéd!

1999-02-01

18. Értelem és érzelem

Értelmesnek látom mindazt, amit kimondok,
De ezek csak szavak és nem égi dolgok.
Te vagy nekem a minden életemben,
Rólad szól eddig a legtöbb versem.

Ami azt jelenti, Te vagy az,
Kit az életben a legjobban szerettem ma.
S akiért meghalna szívem,
Ha a szerelem elhagyná lelkem.

Csak irodalmi jelek ezek,
Mik nekem végbe mennek,
Csak értelem, ha verset írok rólad,
De bennük vannak érzelmek, mik lángra gyúlnak.

Érzelmet is érzek hát irántad,
Kedves szerelmet, mik az égig hajtanak,
Hagyják, hogy elérjenek,
És nekem végbe menjenek.

Érzelmeimet versben írom le,
Mert költészetemnek ez a vers a remekműve.
Érzelem fedi hát világom,
Ami legszebb e világon.

Értelem és érzelem, mi él bennem,
Ez minden, mi él lelkemben,
Értelem e vers és érzelem a szerelem,
Miben erő van és élni hagyja szívem.

1999-02-01

Honnan tudjam, hogy szeretsz-e vagy sem,
Ha tekinteted oly’ furcsa és nem lágyít meg a szerelem.
Nem tudhatom, mi van veled, mit érzel,
Hogy elszöksz előlem és rám se nézel.
Mikor mész haza, nem nézel hátra,
Pedig fütyülnek neked a távolba,
Üzenek neked, de üzenetem semmibe veszed,
Tán úgy érzem, elhagyott életem, előbújt a végtelen.
Honnan tudjam, mit gondolsz most
Mikor fel nem hívtál és nem is mosolyogsz.
Vagy velem van a gond? Nem tudom.
Egyfolytában csak rád gondolok.
Szeretlek és ezt már sokszor mondtam,
Mégis csak mosolyogtál rajta.
Egyszer mondtad nekem, hogy Je t’aime,
De nem tudom, igazi szerelmet vallottál-e be.
1999-02-01

Van az arcodnak egy becses titka,
Mely érzéseidet elárulni nem tudja.
Annyira titokzatos arcod van,
Mely felfedhetetlen másoknak.
Van gyönyörű szép, kék szemed,
Mely elárulja kilétedet,
Mely megmutatja, mit is akarsz az életben,
Felfedteti igaz szívedet, mégis titokban él veled.
Ha valaki a szemedbe néz,
Az meleg szeretetet érez,
De érzéseid felfedhetetlenek,
Ezért én se találok rá félelmeidre.
A szemöldököd olyan formás és szép,
Illik szemedhez, ami égkék.
Szád vastagsága csókra termett,
És arra, hogy csak én csókoljam neked.
És ami a legszebb: a fülbevaló füledben,
Elárulja, hogy még megszerethetsz.
Szeretem nézni azt az ápolt arcot,
Ami sokszor felém küld egy helyes mosolyt.
Gyengéd, de mégis oly’ titokzatos,
Hogy szinte magaddal ragadsz, mikor mosolyogsz.
1999-01-22