Nincs szebb dolog a világon,
Mikor várni a délutánt, a barátot,
Őrjítő szemét, egész lényét,
Ahogyan megjelenik, kinézetét.

Mindenét csodálni, ahogy jő a messziből,
Mozdulatait, karjait, ahogy lépdel már közelről,
Meglátni mosolyát, ahogy rám nevet messziről,
Ahogy odaér, átölel szerelemből.

Nincs szebb dolog annál, ahogy csókol,
Ahogy közben simogat gyengéden, forrón.
Ahogy beleharap lágyan ajkamba,
Forró csókot lehel gyengén nyakamra.

Nincs szebb dolog a világon, mikor ragyogóan süt a nap,
S halkan táncolsz kedvenc dallamodra,
Csukott szemmel, mosollyal az arcodon dúdolod te is,
Kedvenc zenéd a mennybe repít, s boldog leszel a hangra is.

A zongora s gitár kíséretétől,
Mosolyra fakadsz jókedvből.
S csak a boldogságra gondolsz, a madár reptére,
Az ő énekükre, a szerelemre, s minden szépre.

S könnyre fakadsz.
A boldogságtól, az élet örömei sírásra fakasztanak.
Milyen csodálatos, ha érzed, mások szeretnek,
S készek lennének meghalni érted.
2006-09-30

Szemed megőrjít, ahogy rám nézel,
A vágytól felforrósodik hangulatom,
Az ajkadon lévő gyönyörű mosoly a fellegekbe repít fel!

Ahogyan nézlek, ölelésedre vágyom,
Bőröd érintésére, csókjaidra,
De lehet, csak azért, mert üldöz a magányom.

Végigcsókolnám nyakad felpezsdült vérét,
Szemöldököd tiszta ívét,
S tested illatos, csillogó bőrét.

De nem lehetsz az enyém soha,
És én se a tiéd, csak így, ilyen alkalomra.
Lelkileg a tied lehetek minden napra.

A lelked mélyén, itt vagy velem, és rám nézel,
Látom, ahogy te is szeretsz szemeiddel.
Lelki társak lettünk, - tudom – minden percben.

Ha bánatom lenne, hozzád futnék,
Hogy vigasztalj, hogy ölelj!
S ha boldog vagyok, elmondhatom örömmel.

Mintha testvérem lennél, megbízom benned,
S a lelkem mélyén szeretlek.
Kérlek, maradj itt velem, ha szenvedek!
2006-09-07

Három nap távol tőle,
A nagy szerelem nélkül,
Szinte már elege van belőle,
Hogy magányosan van, egyedül.

Már a barátok mosolya se vidítja fel,
Egyfolytában csak róla mereng.
S szeméből kicsordul egy könnycsepp,
Mert egyedül érzi magát, szíve messzibe dereng.

Fél a magánytól, hogy magára marad,
Pedig még csak három nap telt el, hogy elváltak.
De szívében ott a remény,
Hogy hamarosan újra látja szerelmét.

S meglátja a messziből lassan, ahogy lépked felé,
Arcáról messziről sugárzik a gyönyörű mosoly.
S a lány is haloványan elmosolyodik,
Szíve hevesen kalimpál, s igyekszik

Elfojtani örömét, ne lássák a többiek,
De leplezni nem tudja, mennyire nevet.
Szeme barnasága csillogni kezd,
Szíve egyre kalimpál hevesen.

S a fiú közelebb ér, már látja minden apróságát arcán,
A mosolyt, a csendet, szeme ragyogását.
S közelebb jön, megölelik egymást,
S a lány újra beszívja bőre édes illatát.

Végre, három nap után csókot is kap a lány,
Gyengéden megérzik egymás ajkát.
Érzik egymás mellkasán,
Szívük heves dobogását.
2006-08-06

Hajnal van.
Szemem gyengén, lassan kinyílik.
Nem csörög még az óra,
Ezért csak az ablakon álmosan nézek ki.

A nap elkezd beragyogni sárgán ablakomon,
Tegnap még az eső cseppjei csurogtak az ablakon.
A virágokon, a réteken, fákon, leveleken,
De ma reggel, egy új napra virrad napsütéssel.

Szemem újra elnehezedik, s becsukódik.
Előttem van kedvesem arca, ahogy elmosolyodik.
Szemét a tekintetembe fúrja erősen csillogva,
Kezeivel szorosan, de gyengéden átkarolva.

Ajkaival lágyan az enyémhez ér, forró csókot ad,
Szívem hevesen ver, s elolvadok nyomban.
Csókot adok nyakára lágyan, s mellkasára dőlök,
Míg egyik kezével derekam fonja át rögtön.

A másikkal hajamat simogatja lágyan,
Úgy érzem, olyan, mintha a kishúga lennék,
Aki óvva ölel, szorít magához bátran,
Olyan meleg biztonságot, szeretetet ad és véd.

Szeretem őt, szívem minden szeretetével,
Legszívesebben karjaiba lennék egész életemben.
Hogy öleljen, csókoljon, óvjon, szeressen,
Ahogy a nap beragyogja szívem, őt úgy szeretem.

Még évek után is, és ez nem véletlen,
Ilyen az igaz, őszinte szerelem.
Ami évek után is ilyen forró, szenvedélyes,
Mint a nap ragyogása, olyan kellemes és végtelen.
2006-05-02

Szenvedély, mikor átölelsz, és a szemembe nézel,
Magadhoz húzol, szorosan, s gyengén érintesz.
Kellemes barna tekinteted az enyémbe fúrod,
A szerelmet halkan a fülembe súgod.

A tavasszal együtt újralobban szerelmünk,
Egy új életet jelent ez nekünk.
A tavasz – igaz – még nem jött el újra,
De én így is szeretlek beléd bolondulva.

Szenvedély, mikor hozzáérsz kihűlt bőrömhöz,
Felmelegíted a szenvedéllyel, amivel elbűvölsz.
Szívem olykor ezret üt percenként,
A torkomban dobog, úgy félek én.

Félek, hogy egyszer elveszíthetlek,
De tudom, hogy ez nem történhet meg,
Mert akkor eltűnik minden szenvedély,
Kihűl minden, s nélküled meghalok én.

Ezért kérlek, szeress mindig ugyanilyen szenvedéllyel!
Ölelj mindig ilyen szorosan, minden szerelemmel!
Nézz minden nap ugyanilyen vággyal a szemembe,
Ugyanúgy bújj hozzám odaadó szeretettel!

S csókolj meg minden percben, amíg lehet,
Ne engedj el soha, mindig szorosan ölelj!
Mert nekem te vagy az igazi egy életre, örökre,
Minden vágyam, hogy veled éljem le rövid életem!
2006-03-12

Egy nap nélküled maga a csend,
Mit nélküled elszenvedek,
S sírok fájdalmamban, mert szeretlek,
És egyedül hagytál mára engem.

Három év alatt, ez a második nap,
Hogy nem láthatlak.
S könny folyik végig arcomon,
Mert ma nem láthatom mosolyod.

Olyan, mintha egy életre mentél volna el,
S nagyot sóhajtok, mikor rád gondolok mélyen,
S újra fellobban bennem a szerelem,
Mert nélküled minden sötét, minden üres.

Nem vagy itt, hogy beragyogd az eget,
Nem vagy itt, hogy szerelmet súgj nekem.
Nem vagy itt, hogy végigsimítsd testem,
S ölelj bátran, szenvedélyesen.

Szeretlek és ilyen szerelmet nem éreztem,
Még egy fiú iránt sem.
Veled szeretném leélni egész életem,
Mert ennyire nem szerettem senkit sem.

Legszívesebben neked adnám az egész világot,
Egész nap néznélek, neked adnám minden álmom.
Te tartasz életben engem, nélküled életem mit sem érne,
Ma sem vagy velem, így üres ma az életem.

Holnap, ha hazaérsz, a nyakadba ugrok,
Felfallak szerelmesen, s füledbe súgom,
Mennyire hiányoztál, mennyire fájt, hogy egyedül voltam,
S ha behunyom szemem, előttem vagy.

Hiányzol őrülten, nagyon, a fájdalom ég bennem,
Hogy nem vagy velem.
Számolom visszafelé a perceket,
Hogy jöjj haza, jöjj hozzám kedvesen.

S ölelj meg, csókolj meg újra,
Szeress napokat, éjszakákat újra!
S nevess rám, érezd, szeretlek,
És érezzem én is, többet nem engedlek el!
2006-02-09